Warhammer Fantasy-wiki
Advertisement

A császár az a személy, aki a Birodalom uralkodója, az Öreg Világ egyik legerősebb és legnagyobb birodalmának vezetője. Már a Birodalom megszületésekkor is egy császár, maga Sigmar uralkodott, akit Ulric főpapja koronáz meg a törp rúnakovács, Alaric the Mad koronájával. Az első Black Fire Pass-i csatában Sigmar és Kurgan Ironbeard törp főkirály közösen elpusztít egy jelentős ork haderőt, amivel évekre sikerül biztosítani a törpök békéjét. Az ezt követő tavasszal Sigmar és Kurgan örök barátságot köt, továbbá Sigmart a Grey Mountains és a Middle Mountains közti területek császárává koronázzák. A Birodalmi Kalendárium eme ponthoz köti a birodalmi időszámítást (1 I.C.).[1]

Császárválasztás

Sigmar 50 év uralkodás után keletre megy és örökre eltűnik. Mivel nem hagyott maga után utódot, így az emberek félni kezdenek egy esetleges polgárháborútól, hiszen a provinciák vezetői, a grófok bizonyára egymásnak mennek a hatalom elérése végett. A Birodalom sorsa megkérdőjeleződik, ám nem ütnek ki háborúk és széthúzás se történik, a grófok megegyeznek, hogy soraik közül válasszák ki az új császárt, akit többségi szavazással ültetnek hatalomra. A grófok így válnak választófejedelemmé, illetve az új rendszer, miszerint ők választják meg az új császárt, kiépül. Ez a rendszer kisebb változtatásokkal a mai napig működik, a háborúk, anarchiák vagy az erőskezű császárok se tudják eltüntetni, akik a választófejedelmeket manipulálják, hogy a császár családtagjai kapják meg a címeket. Az évek során a választófejedelmek köre kibővül, az eredeti fejedelmek mellé beválasztják a Sigmar és Ulric kultusz egy-egy képviselőjét. Karl Franz idejére 15 választó van, bár eredetileg 12 volt, akik Alaric 12 Runefangjának egyikét viselték. A Runefang jelképezi a választófejedelmek státuszát, az ősi kardokat még Alaric kovácsolta, amiért Sigmar és serege felmentette az orkoktól ostromlott Zhufbart. Eredetileg Sigmarnak szánta volna eme fegyvereket, de csak Sigmar eltűnése után lettek kész, így az új vezetők, a választófejedelmek kapták meg.[2]

Mikor az uralkodó császár meghal, a grófok közül kerül ki az új, mindezt választás útján. Gyakorlatban elég bevett szokás, hogy a császár fia és örököse legyen az új császár, hiszen a birodalmi család minden erejét és befolyását felhasználja, hogy kiszemeltjüknek kikövezzék az utat a hatalomba. Azonban nem mindig van megfelelő jelölt a birodalmi házból, vagy pedig egy másik, erősebb gróf van preferálva.[3]

A császárok kora

A pusztító skaven háborúk után Mandred Skavenslayer kerül trónra, aki alatt megkezdődik az újjáépítés. 1152-ben a skavenek bosszúból meggyilkolják, ezzel pedig ez zavaros időszak. Személyes rivalizálások és ütköző ambíciók képében a választófejedelemek szétszakadnak és nem választanak új uralkodót. Ottila, Talabecland 1360-ban magát kiáltja ki császárnőnek, ezzel pedig Talabecland mindenkori választófejedelme a császár is, vagyis egy időben a Birodalomnak két uralkodója van.

A korona egyik választófejedelem fejéről a másikra kerül, a Birodalom pedig több, egymással hadakozó állammá züllik. Ugyan az elkövetkező 800 évben van uralkodó, de a Birodalom nem lesz egyesítve a régi értelemben véve. 1360-tól, egészen az 1979-es teljes Birodalmi rendszer bukásáig két császár is van: a megválasztott császár és Talabecland választófejedelme. Utóbbiak Ottila óta mindig jogot formálnak a császári címre. Különböző időpontokban nem egy provincia pártol Talabecland felé, ha valahogy nem elégedettek a választott császárral. 1547-től kezdve Middenland választófejedelme magát is kikiáltja császárnak, így a Birodalomnak egy időben három uralkodója is van, akik próbálnak minél több provinciát a szövetségesükké tenni.

1979-re a provinciák irányíthatatlanná válnak, immár a választófejedelmek is riválisokra és lázadókra lelnek a saját területükön. 1979-ben a gyermek Magritta of Marienburg grófnőt választanák császárnővé. Az akkori főteogónus nem hajlandó ezt elfogadni, így a Birodalmi rendszer effektív megszűnik és nem választanak új császárt, a választófejedelmek a következő 400 évben nem ülnek össze.[4]

Egyéb

IV Dieter császárnak köszönhetően az |altdorfi Birodalmi Állatkert elég sok lénynek ad otthont, praktikus oldala, hogy az istállók helyet adnak a császár hadi bestiáinak is (griff, pegazus és egyéb megülhető lény).[5] Karl Franz idejére pedig a Reiksguard látja el a császár testőrségét, akiknek barakkja Altdorfban van és a Birodalom legjobb egysége.[6]

Ismert császárok

Források

  1. The Empire (4th Edition) - 4-5. oldal
  2. The Empire (4th Edition) - 5. oldal
  3. The Empire (4th Edition) - 17. oldal
  4. The Empire (4th Edition) - 5-8. oldal
  5. The Empire (4th Edition) - 15. oldal
  6. The Empire (4th Edition) - 51. oldal
Advertisement