Warhammer Fantasy-wiki
Advertisement

A Szakáll Háborúja egy ősi háború, ami alapjaiban rajzolja át az Öreg Világ képét. A korszakról és az ezt követő időszakról kevés információ áll rendelkezésére, hiszen a zűrzavar során számos írott forrás megsemmisül, vagy tűnik el.

Előzmény

Sigmar feltűnése előtt sokkal az Öreg Világot két birodalom tartotta a kezében: a nemes elfek, akik part menti birodalmakat hoznak létre, csodás városokat és tornyokat emelve fel. Egészen a mai Athel Loren területéig nyomulnak előre, bár akkoriban az erdőség még jóval kiterjedtebb volt. A mai Bretonnia területén a törpökkel kezdenek kereskedni, akik a távoli keleti törp birodalomból jöttek, illetve pompás kereskedelmi városokat emelnek a part menti területeken a kereskedelmi hajók számára, amik Ulthuanba és vissza hajóztak. Ezek a kolóniák az elf civilizáció előőrsei voltak a kegyetlen vadonban, ami akkoriban az Öreg Világ volt.[1]

Keletre, a Worlds Edge Mountains bérceinél a törpök uralkodnak kiterjedt földalatti erődjeikben. Hatalmas birodalmukat földalatti alagutak kötik össze, járhatóvá téve az amúgy járhatatlan hegységet. A stratégiai pontoknál kijáratok vezetnek a felszínre, továbbá a távoli északtól kezdve (a mai Kislev) egészen a messzi délig, az Öreg Világon kívül eső területekig tették lehetővé a mozgást.[2] Mindkét faj számára ez az aranykorszak, mikor hatalmuk csúcsán vannak.

A háború

-1997 I.C.-ben kitör a háború, ami 200 éven keresztül dúl, a pusztítás zömét az elf part menti városok szenvedik el, Torr Alessi kikötője például több alkalommal is ostrom alá kerül. A hegyeken átkelő törp seregek elkezdenek egész erdőket kivágni, hogy ostromgépeket építsenek, a hadigépeket fűtsék és hogy bosszantsák az elfeket. Az öncélú pusztítás hatására egyes tündék úgy döntenek, hogy megvédik az erdőket, kezdetben átmenetileg, majd a háború végére végleg a vadonba költözött őrzők elérik, hogy a törpök ne merészkedjenek az erdők mélyére, főleg Lorenbe ne. Tetteik révén a faemberek és driádok barátként és szövetségesként tekintenek az őrzőkre, akik majd a leendő wood elf társadalomban a mentor szerepét töltik be.

Mikor mindkét oldal kimerül a harcok során, az elf hazát, Ulthuant hirtelen Naggaroth sötét elfjei támadják meg. -1589 I.C.-ben az akkori főnix király, Caradryel minden elf katonát hazahív az Öreg Világból, hogy megvédjék hazájukat. A gyarmatlakók ezt árulásnak látják, Caradryel viszont közli: ha védelmet akarnak, akkor jöjjenek ők is haza Ulthuanba. A többség szintén hazahajózik, a tornyok, városok mellett az Öreg Világban reked egy kisebb számú populáció, ami nem akar, vagy nem képes távozni. Ők lesznek az erdei tündék leszármazottai, akik megmaradnak elszigeteltségükben.[3]

Sok évnyi küzdelem után tehát az elfek feladják a harcokat és maguk mögött hagyják az Öreg Világot. Nem csak városaikat hagyták itt, hanem egy kis csoportot is, akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak távozni. A leendő erdei tündék őseit, akik izolálják magukat.

A törp birodalom bár győzött, de súlyos árat fizetett: számos erős és idős törp esett el a harcokban, súlyosan meggyengítve a törp uralmat a Worlds Edge Mountains térségében.

A háború után

-1501 I.C.-ben az utolsó elf katona is elhagyja a kontinenst, hátrahagyva az itt rekedt gyarmatlakókat. Athel Loren vonzza a hátramaradtakat, ahol elrejtőzhetnek és élhetnek. Ennek oka maga az erdő történelme és helyzete: egy szinte érintetlen vadonról van szó, ami a világ kezdete óta ilyen. Az orkok és goblinok sose telepedtek meg az erdőben, szörnyek is csak a határán vagy a Grey Mountains hegylábánál fordulnak elő. A bestiaemberek se szentségtelenítették meg a tisztásokat a profán rituáléikkal. A törp talajkutatók meg elsiklottak felette, majd aztán az őrzők kergették el őket. Vagyis az erdő megmaradt egy olyan helynek, ahol a faemberek és driádok zavartalanul élhetnek, a térség jól védhető és mágiával van átjárva, ideális terep a menekültek új otthonának.[4]

A Szakáll Háborúját követően a Worlds Edge Mountains tűzben törnek ki és a földeket földrengések rázzák meg, a törp birodalom végre megtörik és lakói szétszóródnak. Azon törp településeket, amik túlélték a láva és földrengés okozta katasztrófát, azokat másféle ellenség emészti el: skavenek, goblinok és orkok. Csupán kevés település marad meg, mint Karaz a Karak, a törp főváros, ami egyben a legnagyobb földalatti város is. Az ősi erődök és városok közül ugyan néhány még most is törpök által lakott, de a földalatti alagutak veszélyes hellyé váltak, még a törpök számára is, a nagy földalatti hálózat visszavonhatatlanul veszélyes hellyé válik.

A tündék és törpök bukásával új fajok kezdenek erő és létszám tekintetében megnőni. Orkok és goblinok rajzanak ki a Worlds Edge Mountains felől olyan átjárókon, amit egykor a törpök őriztek. Ezzel egy időben az északi erdőségekből az emberi törzsek megkezdik vonulásukat nyugatra. A törp feljegyzések szerint ezek a primitív emberek rongyosak és faragatlanok, akik durva kunyhókban vagy barlangokban élnek, illetve bronz és kőfegyverekkel harcolnak. Ugyanakkor a feljegyzések elismerik az emberek határozott és bátor viselkedését, akik az üres földek birtoklásáért képesek nekimenni az orkoknak.

Valahol és valahogy az emberek és törpök kapcsolatba lépnek és megkezdik a mindkét félre előnyös kapcsolatok kiépítését. Rengeteg törp nyugatra menekült, néhányan pedig a déli Grey Mountains térségében alapítanak településeket. Talán a törp kereskedők alakították ki a kapcsolatot, akik szőrmét, faszént és érceket vásároltak fel, így gyakran kellett az emberekkel érintkezniük. Akárhogy is, a törpök meglátták a lehetséges szövetségest a vad emberi törzsekben, akik segíthetnének harcolni az orkokkal és végül visszahódítani az elveszett törp erődöket.

Az emberek lelkesen sajátítják el a törpök tanításait, főleg a fémmegmunkálás és kardkovácsolás titkos művészetét. A törzsek ugyan megosztottak, de a törpök képesek szövetségeket kötni, így több ezer jól felszerelt, bátor harcost tudnak harcba küldeni kelet felé. A leghatalmasabb emberi harcos maga Sigmar, az Unberogen törzsfőnök elsőszülött fia, aki -30 I.C.-ben születik. Korának legnagyobb harcosa, aki félelmetes Unberogen törzsével számtalanszor megütközik az orkokkal. Eme Sigmar lesz az, aki az Black Fire Pass-i csatában hosszú évekre biztosítja a törp birodalmat. A következő tavasszal pedig császárrá koronázzák a legendás férfit, aki a megalapult Birodalom feje lesz. Eme birodalom veszi majd át az Öreg Világ vezető szerepét annyi évnyi zűrzavar és káosz után, amit a Szakáll Háborúja és az azt követő természeti katasztrófa okozott.[5]

Források

  1. Warhammer Armies: Wood Elves (4th Edition) - 4. oldal
  2. The Empire (4th Edition) - 12. oldal
  3. Warhammer Armies: Wood Elves (4th Edition) - 4. oldal
  4. Warhammer Armies: Wood Elves (4th Edition) - 4. oldal
  5. The Empire (4th Edition) - 4-5. oldal
Advertisement